Mi bánt, Barna bátyám?

Rovarász Híradó 99 (2020. szeptember)

 

fotó: HA

 

Újév, új munkahely. Kilencvenhárom évesen. A múlt év utolsó munkanapját, ami körülbelül két nappal karácsony előttre esett abban az évben, még a régi munkahelyén töltötte, ahol hatvan éve dolgozott. Már évtizedek óta nyugdíjasként persze, díjazás nélkül, lelkesedésből, ahogy kutatóhoz illik. Eredmények viszont születtek, ezt új cikkek, előadások és a fiatal kollégák kötődése is mutatja, akikkel napi szinten kapcsolatban volt. De hát változott odafent a regula, régi munkahelyére az új évben már önkéntesként sem járhatott be tovább. A váltást, ha már váltani kellett, segítő kezek egyengették. Feljegyzéseit tanítványi gondosan becsomagolták, feljegyezve, hogy öreg íróasztala, amely szintén vele tartott, melyik fiókjába valók. Az új helyen, a Magyar Természettudományi Múzeumban aztán méltó helyet kapott a hűséges íróasztal, és helyére kerültek a feljegyzések is. Az egyenesszárnyú-gyűjteménye, sok évtized gondos gyűjtő munkájának eredménye, már pár hónappal korábban oda költözött. Együtt volt hát szinte minden. A január első munkanapját már ott töltötte Barna bátyánk. Munkával, ahogy eddig is, vagy háromnegyed évszázada. És a rákövetkező munkanapokat is sorra, töretlen lendülettel, ahogy már megszokhattuk Tőle. Úgy két hónap múlva meglátogattam új munkahelyén. Beszélgettünk sáskákról, természetvédelemről, a szakma kérdéseiről. Hajtotta a kíváncsiság, a kutatás vágya, új terveket szőtt, új célokat tűzött ki. Egy parányi szomorúság azonban mintha mégis bujkált volna az arcvonásai között. Rákérdeztem.

– Mi bánt, Barna-bátyám?

– Az, hogy itt szombatonként nem járhatok be dolgozni.

 

Szőcs Gábor

 


Előző cikk: Emlékezzünk Nagy Barnára

Következő cikk: Nagy Barnabás emlékére

Vissza a Rovarász Híradó 99 tartalomjegyzékhez

Online böngészhető lapszámok

Vissza a Rovarász Híradó főoldalra