Szerkesztői előszó

Rovarász Híradó 98 (2020. május)

 

„Na, erre nem számítottam!” – hogy idézzem a klasszikus vicc poénját, tudják, amikor az egyszeri parasztbácsit felviszi a téesz permetező pilótája egy „sétarepülésre”…

Hogy így leálljon a Világ Kereke, hogy még rovartani üléseket se tudjunk szervezni? Nem tudtam utánanézni, hogy a MRT 1910-es megalakulása után mikor lehettek ekkora szünetek. Sejtem, hogy 1944 karácsonya után, miután elkezdődött az ostrom, jó darabig nem. De előtte? Édesanyámtól tudom, hogy március 19. után, miután a németek katonailag megszállták az országot, az első intézkedéseik egyike volt, hogy bezáratták az egyetemeket. De mi volt a rovartani ülésekkel?

1956-ban, az októberi ülést még megtartották (ugye, a harmadik péntek október 19-re esett…), aztán egy éves szünet, majd 1957 november 15-én volt a következő ülés. Onnan tudom ezt ilyen pontosan, mivel az 50-es évek közepétől még meg tudtam szerezni az MRT Meghívókat, köszönet ezúttal is Papp Jenő tagtársunknak.

De hát egy rovarász, egy természetszerető ember most is ki tudta használni az időt, mászkáltam is eleget a Budaörs feletti dombokon.

De hogy Hreblay Marci mennyire ki tudta használni az idejét (mintha tudta volna, hogy nem sok adatott neki…), azt illusztrálja ez a kis visszaemlékezés.

Még a 90-es évek elején, este, amikor indultam haza, láttam, hogy Marci még dolgozik a szobájában. Kérdeztem tőle viccesen, hogy „ma nem akarsz aludni?” Mire ő: „nem, ma egész éjjel preparálok, mivel hajnalban indulok Mongóliába gyűjteni, hosszú az út, a repülőn majd kipihenem magamat…”

HA

 


Előző cikk: Címlapon

Következő cikk: Munkacsoport ülést tartottak az országos monitorozásban érintett lepkészek

Vissza a Rovarász Híradó 98 tartalomjegyzékhez

Online böngészhető lapszámok

Vissza a Rovarász Híradó főoldalra