Új bagolylepke felbukkanása Magyarországon

Rovarász Híradó 97 (2020. március)

Rövid-hírek


Bár évről évre találnak hazánk faunájára új nagylepkefajokat, ezek nagy többsége kis vagy közepes termetű, szürkés-barnás színezetű, kevésbé látványos állat. Ezért is figyelemre méltó a Thysanoplusia orichalcea aranybagoly egy példányának előkerülése. Ez a lepke trópusi-szubtrópusi elterjedésű, azon az éghajlaton több haszonnövényt is károsít, ugyanakkor Európa mediterrán partvidékére már csak rendszeres vándorként jut el. A földrész belsejében pedig csak igen ritkán, szórványosan bukkan fel.

2019. október 18-án a T. orichalcea nőstény egyedére figyelt fel Balogh Diána a Tolna megyei Szakályon, este háromnegyed 8 körül. A lepke egy családi ház terasza feletti hagyományos izzószálas lámpa körül keringett nyugtalanul, majd egy árnyas zugban nyugodott meg. A példányt Balogh Diána élve megfogta, fényképet készített róla, és előzetesen azonosította.

A fényképet feltöltötte egy Facebook-csoportba, ahol Károlyi Balázs, a www.izeltlabuak.hu honlap létrehozója és tulajdonosa rátalált, majd az azonosítás megerősítése céljából elküldte Tóth Balázsnak. A példányt Balogh Diána (Tóth Balázs kérésére) a Magyar Természettudományi Múzeumnak ajándékozta, ahol előzetes azonosítását sikerült immár megerősíteni.

Thysanoplusia orichalcea Szakályon, 2019. október 19-én. Balogh Diána fényképe

2019-ben több vándorlepkefaj is különösen nagy tömegben érte el a Kárpát-medencét. A leglátványosabb közülük talán a bogáncslepke (Vanessa cardui) volt; tömegességét jól érzékelteti az az eset, amikor a Börzsönyben ennek a nappali lepkének egy éjszaka három egyedét is megfogta egy hordozható fénycsapda.

A déli aranybagoly (Chrysodeixis chalcites) – mely ugyanabba az alcsaládba tartozik, mint a T. orichalcea – eddig sosem tapasztalt egyedszámban fordult elő. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében 2019 elejéig összesen hat magyarországi példánya volt fellelhető, azonban legalább 20 egyeddel gazdagodott a gyűjtemény abban az évben! Ezek után a T. orichalcea felbukkanása nem érte teljesen váratlanul a lepkészeket, bár nem is számítottak rá. A következő, várhatóan egyre melegebb években egyre nagyobb eséllyel jut majd el hozzánk ez a látványos lepke, ugyanakkor fagyérzékenysége miatt sosem fog megtelepedni és akkora kártételt okozni, mint a trópusokon.

A T. orichalcea első ismert hazai előfordulása jól mutatja a közösségi adatgyűjtés, a „citizen science” hasznosságát.

A T. orichalcea az őshonos fajok közül talán a nagyfoltú bagolyra (Diachrysia chryson) emlékeztet leginkább, nagy termete és a szárnyszegélyhez közel lévő aranyfoltja miatt, amelynek alakja és mérete egyértelmű határozóbélyeg a hazai faunában. Ezért, rímelve az előbb említett lepke nevére, a T. orichalcea fajnak az „óriásfoltú aranybagoly” magyar nevet javasoljuk.

 

A lepkefaj hazai felbukkanásáról a következő szakcikk számol be:

Balogh D. & Tóth B. (2019): First record of Thysanoplusia orichalcea (Fabricius, 1775) (Lepidoptera: Noctuidae, Plusiinae) in Hungary – Folia Entomologica Hungarica 80: 287–291. DOI: 10.17112/FoliaEntHung.2019.80.287

Balogh Diána, Tóth Balázs

 


Előző cikk: A vándor óriásacsa (Anax ephippiger, Burmeister, 1839) előfordulása déli vidékeinken

Vissza a Rovarász Híradó 97 tartalomjegyzékhez

Online böngészhető lapszámok

Vissza a Rovarász Híradó főoldalra