Sajátos finomszerkezetű cerkusz a tiszavirág hímjeinél, avagy speciális morfológiai adaptáció a speciális párzási viselkedésnek megfelelően

Elhangzott a Magyar Rovartani Társaság 873. ülésén (2020. január 17.)


Rovarász Híradó 97 (2020. március)

MRT-hírek – A MRT üléseken elhangzott előadásokról leadott összefoglalók


Pásztázó elektronmikroszkóp (SEM) segítségével vizsgáltuk a tiszavirágok [Palingenia longicauda (Olivier, 1791)] cerkuszán található képletek finomszerkezetét. Ennek eredményeként a különböző kémiai- és rezgés érzékelő receptorokon túl a tiszavirág hímek cerkuszainak sertéin sajátos, hosszirányban futó barázdát sikerült megfigyelni, amely látszólag egy bazális helyzetű, páros nyílású, pórus-szerű képlettől ered. Ilyen szerkezetű sertéket nem sikerült megfigyelni a többi vizsgált kérész imágó (Ephemera lineata Eaton, 1870, Ephemera vulgata Linnaeus, 1758 és Ephemerella ignita (Poda, 1761) [Ephemeroptera: Ephemeridae, Ephemerellidae]) cerkuszain, sem pedig a nőstény egyedeken.

A tiszavirág nászrepülése és párzása a többi kérésztől eltérően közvetlenül a víz felett történik, amelynek során a hímek hosszú időn keresztül cerkuszaikat a vízfelszínt érintve cikáznak. Feltételezésünk szerint a cerkusz serték megfigyelt morfológiája ezzel hozható összefüggésbe. Vagyis a megfigyelt páros pórusok – külső morfológiájuk alapján – hidrofób anyagot termelő mirigyek nyílása lehet, a barázda pedig a váladék eloszlatását szolgálhatja a sertéken, ami összességében az egyed elázását és vízbefulladását késleltetheti.

Málnás Kristóf, Lengyel Szabolcs, malnas.kristof@gmail.com, lengyel.szabolcs@okologia.mta.hu

 


Előző cikk: Megjelent Magyarország nagylepkéinek határozója

Következő cikk: Adatok a Közel-Kelet kabóca faunájához

Vissza a Rovarász Híradó 97 tartalomjegyzékhez

Vissza a Rovarász Híradó főoldalra