Adatok a Közel-Kelet kabóca faunájához

Elhangzott a Magyar Rovartani Társaság 873. ülésén (2020. január 17.)


Rovarász Híradó 97 (2020. március)

MRT-hírek – A MRT üléseken elhangzott előadásokról leadott összefoglalók


A múlt év őszén két közel-keleti kutató két hetet töltött taxonómiai munkával a Magyar Természettudományi Múzeum szipókás gyűjteményében. Távozásuk előtt közel másfélszáz determinálatlan kabócát ajándékoztak az intézménynek, meghálálva ezzel munkájuk eredményes és szakértő támogatását. A kapott anyag vizsgálata előtt áttekintettük a fenti terület kabóca kutatásának eddigi eredményeit, ezt ismertetjük röviden az alábbiakban. Az első nagyobb volumenű kutatás Haupt nevéhez fűződik. Ő 1927-ben publikált fénycsapda anyagok feldolgozásából származó eredményeket, ezzel a szórványos kutatásokból már ismert 18 fajos lista 69-re bővült, köztük 5 genusz 27 faja új taxonként jelent meg. Az igazi áttörést Linnavuori kutatása hozta, az 1962-ben általa publikált adatokkal 250-re bővült a megismert fajok száma, ebből közel két tucat új taxont sikerült kimutatnia. A sort Dlabola folytatta, aki 1965-ben a Klapperich-gyűjtemény anyagának feldolgozásából 100 fajt publikált, közülük 13 új taxon került bevezetésre. Közlése szerint feltételezhetően 400-500 fajra tehető a területen előforduló már ismert és még feltárásra váró kabóca fajok száma. A kezdeti számot tovább növelte 1994-es közleményében, ahol 34 új taxon került leírásra, legtöbbjük Irán, Izrael, Szíria és Törökország területéről származott. A kapott ajándék anyag előzetes vizsgálatát elvégeztük. Eddigi ismereteink szerint 10 család 36 faja szerepel benne, ez a szám várhatóan bővül még 4-5 fajjal. A már eddig is ismert fajok mellett két tudományra új taxon gazdagítja majd a terület fajlistáját. Bemutatjuk eddigi fajlistánk állatföldrajzi megoszlását, néhány érdekes állat képét, és egy-két taxonómiai érdekességre is felhívjuk a figyelmet.

Orosz András, Kóbor Péter, MTM Állattár – Szipókás rovarok gyűjteménye

 


Előző cikk: Sajátos finomszerkezetű cerkusz a tiszavirág hímjeinél, avagy speciális morfológiai adaptáció a speciális párzási viselkedésnek megfelelően

Következő cikk: Nyolc év után ismét a Szebeni-havasokban

Vissza a Rovarász Híradó 97 tartalomjegyzékhez

Vissza a Rovarász Híradó főoldalra