Évszázadnyi rovarászat – a Magyar Rovartani Társaság története

Előzmények – a magyar rovartan kezdetei

Az első rovartani társaságokat Angliában 1745-ben, Franciaországban 1832-ben, Németországban 1837-ben, Hollandiában 1854-ben, Belgiumban 1855-ben, Svájcban 1858-ban, Oroszországban 1859-ben alapították. Magyarországon, bár a hazai entomológusok képzettsége és tudományos tevékenysége nem maradt el kora követelményeitől, az alapításra 1910-ig kellett várni. Hogy erre miért csak a 20. század első évtizedének végén került sor, ma már nehezen megválaszolható kérdés.

Tény, hogy a 19. század középső felének kiemelkedő magyarországi rovarászai inkább hivatásos gyűjtők és rovarkereskedők voltak, mint tudományos dolgozatokat megjelentető szakemberek. Az egyetlen kivételt Frivaldszky Imre jelentette, aki 1820 és 1870 között szinte egyedüli képviselője volt a hazai rovartani kutatóknak.

A magyarországi rovarászat fejlődése szempontjából mérföldkő jelentőségű volt a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának 1870-ben történt alapítása, amely megteremtette a hivatásos entomológiai kutatások hátterét. A felpezsdülő szakmai életet az is mutatta, hogy Kaufmann Ernő 1883-ban saját vállalkozásban kiadta az egyetlen évfolyamot megélt Rovarászati Lapokat. Ennek folytatása lett a Horváth Géza által szerkesztett, 1884-ben induló a Rovartani Lapok, amely azonban szintén tiszavirág életűnek bizonyult: csak három évfolyam került az olvasók kezébe. Bár az entomológia külföldön tapasztalható rohamléptékű fejlődését újabb és újabb folyóiratok alapítása is bizonyította, nálunk újabb tíz évet kellet várni, amíg Abafi Aigner Lajos és Jablonowski József újraindította a folyóiratot. A Rovartani Lapok pozitívan hatott a magyar rovarászokra is, hiszen olvasótáborából verbuválódott a születő Magyar Entomológiai Társaság magva.

A hazai rovartani kutatások abban az időben két csapáson haladtak: az egyiken a hivatásos kutatók (a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Királyi Rovartani Állomás alkalmazottai) jártak, míg a másikon az érdeklődő amatőrök népes tábora. Sajnos, hosszú ideig nem akadt olyan szakember, aki az eltérő érdeklődésű, eltérő képzettségű és különböző motivációjú rovarászokat egységes társaságba tudta volna fogni. Feltehetően a kor hivatásos rovarászai nem látták meg az amatőrök gyűjtőtevékenységéből és egy szervezett társaság működéséből származó előnyöket. Az idő csak lassan érett meg a társaság létrehozására.

 

Társaságot alapítanak a magyar rovarászok – a kezdet nehézségei

A magyar rovartan történetében 1910. május 14-e nevezetes nap: ekkor alakult meg a Magyar Entomológiai Társaság, a Magyar Rovartani Társaság előde. Fontos mozzanat, hogy a budapesti entomológusok már 1890-től asztaltársaságot alapítottak. Az asztaltársaságnak nem volt formális működési szabályzata, de tagjai heti rendszerességgel találkoztak, bemutatták egymásnak új gyűjtéseiket, csereberéltek és előadásokat hallgattak. Igazi társulati életet éltek: elnököt választottak, jegyzőkönyvet vezetettek üléseiről, és oklevelet adtak ki. Uhrik Nándor amatőr lepkész érdeme volt ennek a kis egyesülésnek az életre hívása, és ő vezette az asztaltársaságot egészen 1909-ben bekövetkező haláláig.

A későbbi jeles bogarász, Csiki Ernő már 1905-ben javasolta egy formális társaság létrehozását. Ötletét nagy tetszés fogadta, de a tényleges megvalósításra még öt évet kellett várni. A szervezés oroszlánrészét maga Csiki vállalta, mögötte Horváth Géza állt kimagasló szakmai tekintélyével. Az alakuló ülésen 41 magyar rovarász vett részt és lépett be a társaságba. Az alapítók között ott találjuk Horváth Gézát, az első elnököt, Csiki Ernőt, az első titkárt és későbbi elnököt, Jablonowski Józsefet, Mocsáry Sándort, Kertész Abát, későbbi elnököket, illetve Szépligeti Győzőt, Kertész Kálmánt, Szilády Zoltánt, Mihók Ottót. A szervezett társasági élet ténylegesen csak 1911-ben indult meg.

A működés első évtizedét a mértéktelen tagtoborzás jellemezte, a tagság létszáma meghaladta a 700-at. A hatalmas taglétszám oka az volt, hogy a társaság anyagi bázisát a tagdíjakból befolyt összeg jelentette. Természetes, hogy a tagság döntő többsége nem az entomológia iránti elkötelezettségből lépett be, így törvényszerű volt, hogy a társaság az első világháború után kártyavárként omlott össze, és működését csak 1922-ben kezdte újra. Az egymást követő gazdasági válságok nyomán a társaság vagyona elértéktelenedett és spekuláció áldozata lett, amit csak tetéztek a tagok között jelentkező, és egyre fokozódó személyi ellentétek. A helyzet odáig romlott, hogy 1933-ban a társaságot a kettészakadás fenyegette.

 

A fellendülés kora

Az igazi megújulás 1937-től volt érzékelhető. A vezetőség alapvető célként tűzte ki, hogy a társaság váljon a magyar entomológusok vezető szervezetévé, és teremtse meg a hivatásos és amatőr rovarászok összefogásának a kereteit. A fellendülésben nagy szerepet játszott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem zoológiai intézetének professzora, Dudich Endre, aki képes volt az egyetemen és a múzeumban folyó kutatómunkát egymáshoz közelíteni. Entomológusok olyan új generációját indította útjára, így Kaszab Zoltánt, Balogh Jánost, Móczár Lászlót, Fábián Gyulát, Szent-Ivány Józsefet, akik a következő fél évszázadban a magyar rovartan meghatározó nagyságai lettek.

Bár a második világháború újabb törést jelentett a társaság életében, már 1945 végén sikerült a sorokat rendezni és 1946-ban megindultak a rendszeres előadóülések. Döntő hatással volt a társaság életére, hogy alapvetően megváltozott a hivatásos rovarászok és az amatőrök viszonya. A társadalmi berendezkedésben 1948 után beálló fordulat szinte lehetetlenné tette a rovarokkal történő kereskedést, így az amatőrök szerepe a gyűjteményépítéssel és a faunisztikai kutatásokban való részvételükkel jelentősen felértékelődött. A rendszeres előadóülések összekovácsolták a tagságot, mert fórumot jelentettek az információk cseréjére, a képességek kibontakozására. Alapvetőnek bizonyult, hogy a Természettudományi Múzeum teljes mellszélességgel a társaság mögé állt, és hosszú évtizedeken át az előadótermet is biztosította számára.

 

A társaság folyóiratai

A stabil működés másik fontos pillérét a rendszeresen megjelenő folyóirat jelentette. A Rovartani Lapokat 1923-ig Csiki Ernő saját maga adta ki, bár abban a társasággal kapcsolatos hírek is megjelentek. Az 1923-ban induló Folia Entomologica Hungarica 1943-ig jelent meg, de ez már a társaság saját periodikája volt. (1923-tól 1937-ig mindössze két kötet látott napvilágot, és csak 1937-től jelent meg rendszeresen.) 1946-ban államsegély segítségével Rovartani Közlemények címen jelent meg a folyóirat, majd egyre inkább a Természettudományi Múzeum anyagi támogatása szolgáltatta a megjelenés alapját. Természetes, hogy a múzeum a szakmai színvonalra is pozitívan hatott, a Folia Entomologica Hungarica egyre nívósabb szakperiodikává vált.

 

Új idők, friss hagyományok

Magyarország a szocializmus alatt számos alkalommal töltött be hídszerepet a kettészakadt Európában. A Magyar Rovartani Társaság is tevőlegesen közreműködött a nyugat- és a kelet-európai rovarász közösségek közötti információcserében, és államközi kutatási szerződésekkel lehetőséget biztosított kutatók cseréjéhez.

Bár az 1990-es rendszerváltozás a társaság életében is jelentős változásokat hozott, mind a mai napig érvényesek a társaság megalakulásának ötvenedik évfordulóján megfogalmazott célok, amelyek napjaink követelményei következtében újakkal is kiegészültek: még szorosabbá kell tenni a szakentomológusok és az amatőrök közötti kapcsolatot, azaz erősíteni a társaság egységét. Nagy hangsúlyt kell, hogy kapjon az utánpótlás nevelése, illetve meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek az amatőr gyűjtők számára lehetővé teszik a gyűjteményfejlesztést. Minél hatékonyabban részt kell vállalni a természetvédelem irányából jelentkező feladatok megoldásában, és közre kell működni a társadalom környezettudatos magatartása kialakításában és erősítésében.

Ha ez sikerül, a Magyar Rovartani Társaság – mely Magyarország leghosszabb ideje folyamatosan működő civil szervezete – a továbbiakban is meghatározó szereplője lesz a magyar tudományos közéletnek.


 

Kapcsolódó közlemények

Vig Károly és Szél Győző 2010: Évszázadnyi rovarászat – 100 éves a Magyar Rovartani Társaság. Növényvédelem 46(12): 555–588.

Szél Győző és Vig Károly 2010: A magyar rovartani sajtó története. Rovarászati Lapok, Rovartani Lapok és Folia Entomologica Hungarica. Növényvédelem 46(12): 589–610.

Kaszab Zoltán 1963: A Magyar Rovartani Társaság története. Rovartani Közlemények – Folia Entomologica Hungarica 16(2): 337–355.