Frivaldszky János (1822-1895)

Frivaldszky János, frivaldi (1822. június 17., Rajec [Rajec, Szlovákia] – 1895. március 29., Budapest): mérnök, múzeumi igazgatóőr. – 1840-ben iratkozott be a pesti egyetem bölcsészeti karának mérnöki tanfolyamára, ahol 1848-ban szerezte meg diplomáját. – Múzeumőr (1852–1870), igazgatóőr (1870–1895). – 1840-ben Pestre jött, és megismerkedett a Nemzeti Múzeum akkori tisztviselőjével, Frivaldszky Imre zoológussal. Nem álltak közvetlen rokoni kapcsolatban egymással, mint azt későbbi életrajzírói tévesen állították. Frivaldszky Imre pártfogásába vette, taníttatta, és 1840-től házi segítőként alkalmazta. Frivaldszky Jánosnak elsősorban a rovarok gyűjtése, preparálása és csomagolása volt a feladata. Szigorúan tartották, naponta meghatározott számú rovart kellett gyűjtenie Frivaldszky Imre útmutatása alapján Budapesten és környékén. A kemény nevelés eredményeképpen Frivaldszky Jánosból szorgalmas, a rovargyűjtés összes fortélyát kiválóan ismerő zoológus vált.

1843-ban Frivaldszky Imrével bánsági gyűjtőúton járt, majd 1844-ben Frivaldszky Imre megbízásából növény- és állatgyűjtést végzett a görög–török szigetvilágban. Ekkor tíz hónapot töltött Krétán, majd Törökországban, és gazdag zsákmánnyal tért haza. Következő útján Frivaldszky Imrét kísérte (1846). Törökországban felkeresték Isztambul környékét és a Márvány-szigetet, majd utána Bursa és Izmir vidékén dolgoztak. Később voltak még Korfu, Málta és Szicília szigetén, és a Palermo–Trieszt útvonalon tértek haza. Itáliában ellátogattak a nagyobb múzeumokba, tanulmányozták a gyűjteményeket, több tudóssal cserekapcsolatba léptek. Későbbi gyűjtőútjai során Frivaldszky János bejárta többek között a Máramarosi-havasokat, a Tátrát, a Krassó-Szörény megyei havasokat és a Mecsek hegységet.

1850-től kezdve gyakran helyettesítette Frivaldszky Imrét a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd annak nyugdíjazása után, 1852-ben kinevezték a természetiek tárához segédőrének, néhány hónap múlva pedig rendes őrnek. 1870-ben, amikor megalakult az önálló Állattári Osztály, az első igazgatóőr Frivaldszky János lett, aki ezt a megbízatását 25 évvel később bekövetkezett haláláig ellátta. Összesen 44 évet töltött a Nemzeti Múzeum szolgálatában. Eközben fáradhatatlan gyűjtő, feldolgozó és rendszerező munkájával megalapozta a tár poloska (Hemiptera), hártyásszárnyú (Hymenoptera), lepke (Lepidoptera), recésszárnyú (Neuroptera) és egyenesszárnyú (Orthoptera) gyűjteményeit. A múzeumi rovargyűjtemény Frivaldszky János halálakor 165 000 darabból állt. Elődjével, Frivaldszky Imrével szemben Frivaldszky János nem kényszerült arra, hogy gyűjtéseinek egy részét értékesítse, az általa gyűjtött és szerzett állatpéldányok kivétel nélkül a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek. Petényi János Salamon halálakor (1855) a gerinces állatok gyűjteményének gondozása és fejlesztése is az ő feladata lett.

A magyarországi gyűjtések anyagán túlmenően 1970-től Frivaldszky János a külföldi expedíciók rovaranyagainak feldolgozását is vállalta. Ebben az időszakban vették kezdetüket azok a nagyobb gyűjtőutak, melyek a Magyar Nemzeti Múzeum állatgyűjteményét a századfordulóra, illetve a 20. század elejére az ismertebb európai gyűjtemények színvonalára emelték. Frivaldszky János feldolgozta és részben publikálta Xantus János távol-keleti, illetve gróf Széchényi Béla Belső- és Kelet-Ázsiában gyűjtött rovaranyagát. A gyűjtések és ajándékozások mellett Frivaldszky János Európa szinte összes jelentős entomológusával cserekapcsolatban állt, akiktől számtalan újdonságot és ritkaságot kapott, vagy vásárolt.

Tudományos tevékenységét több szakmai társaság ismerte el. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1852-ben választotta tagjául. A Társulat 1891-ben alakult Állattani Szakosztályának első elnöke volt (1891–95). A Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá (1865), 1873-ban pedig rendes tagjává választotta (1873). Tagja volt az Akadémia matematikai és természettudományi állandó bizottságának is, alelnöke a Budapesti Állat- és Növényhonosító Társaságnak. Számos külföldi egyesület és társaság tisztelte meg tagságával. 25 éves múzeumi tevékenységét a királyi tanácsosi cím odaítélésével ismerték el (1877). Tudóstársai 35 ízeltlábú- (ebből 30 bogár-), 1 féreg- és 1 gombafajt neveztek el róla. Frivaldszky János összesen 7 genuszt és 146 fajt (ebből 129 bogár) írt le a tudomány számára.

Borneói álböde (Cacodaemon tuberifer J. Frivaldszky, 1892) Xantus János gyűjtéséből (forrás: Europeana)

 

Tornyos álböde (Spathomeles turritus J. Frivaldszky, 1892) Xantus János gyűjtéséből (forrás: Europeana)

 

Főbb művei

Frivaldszky J. 1865: Adatok a magyarhoni barlangok faunájához. – Mathematikai és Természettudományi Közlemények 3: 17–53.

Frivaldszky J. 1867: A magyarországi egyenesröpűek magánrajza (Monographia Orthopterorum Hungariae). – Magyar Tudományos Akadémia. Értekezések a természettudományok köréből 1(12): 201 pp.

Frivaldszky J. 1867: A magyarországi téhelyröpűek (Coleoptera) műszavainak magyarázata, rövid boncz- és élettani ismertetéssel. – Mathematikai és Természettudományi Közlemények 5: 1–98.

Frivaldszky J. 1873: Állattani kirándulásaim Orsova, Mehádia és Korniareva vidékein. – In: Magyar orvosok és természetvizsgálók Herkules fürdőben tartott XVI. nagygyűlésének munkálatai 197–243.

Frivaldszky J. 1873: Adatok Máramaros vármegye faunájához. – Mathematikai és Természettudományi Közlemények 9: 183–232.

Frivaldszky J. 1874: Magyarország Téhelyröpűinek futonczféléi (Carabidae). – Magyar Tudományos Akadémia. Értekezések a természettudományok köréből 4(7): 66 pp.

Frivaldszky J. 1876: Adatok Temes- és Krassómegyék faunájához. – Mathematikai és Természettudományi Közlemények 13: 285–378.

Frivaldszky J. 1879: Budapest és környéke állattani tekintetben: Madarak és Rovarok. – In: Gerlóczy Gyula és Dulácska Géza: Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és közmivelődési leírása 1: 321–329; 337–403.

Frivaldszky J. 1891: A magyarországi Eucnemida-félék (Eucnemidae Hungariae). – Természetrajzi Füzetek 3: 205–229.

Frivaldszky J. 1891: Aves Hungariae. Enumeratio systematica avium Hungariae cum notis brevibus biologicis, locis inventionis virorumque a quibus oriunturi. – Budapest, 197 pp.

Frivaldszky J. 1892: Endomychidae in Asia orientali a J. Xántus collectae. (Endomychidae, Kelet-Ázsiában gyűjtötte Xántus János.) – Természetrajzi füzetek 6(1–2): 123–133.

Frivaldszky J. 1893: Coleoptera, Lepidoptera, Orthoptera et Neuroptera. – In: Gróf Széchenyi Béla Keletázsiai utazásának tudományos eredményei 2: 667–690.

 

Irodalom

Csiki E. 1903: Frivaldszky János. Visszaemlékezés a Magyar Nemzeti Múzeum 100 éves jubileuma alkalmából. – Rovartani Lapok 10: 23–25.

Derksen W. & Scheiding U.: 1963: Index Litteraturae Entomologicae. Serie II. Die Welt-Literatur über die gesamte Entomologie von 1864 bis 1900. – Deutsche Akademie der Landwirtschaftwissenschaften. Berlin 2: 94–95.

Dudich E. 1942: A tisztikar életrajzi adatai. – Állattani Közlemények 39: 32–33.

Frivaldszky J. 1997: A Frivaldszky családfa Nagy Ivánnál. – Turul 70 (3–4): 109–113.

Horváth G. 1897: Frivaldszky János. Életrajzi vázlat. – Természetrajzi Füzetek 20 (1–2): 1–16.

Horváth G. 1897: Frivaldszky János emlékezete. 1822–1895. – Akadémiai Értesítő 8: 57–64 és Természettudományi Közlöny 26 (pótfüzet): 50–60.

Huszty S. 1975: A magyar rovartani szaksajtó bibliográfiája 1883–1973. I. rész: A–J. – Frivaldszkya 2 :154–155.

 

Forrás

Bodó S. & Viga Gy. (szerk.) 2002: Magyar múzeumi arcképcsarnok. – Pulszky Társaság – Tarsoly Kiadó, Budapest, 984 pp.