Fodor Jenő (1888-1976)

Fodor Jenő (1888. június 9., Makó – 1976. október 6., Budapest): orvos, amatőr entomológus. – Édesapja, Fodor János orvos, öccse, Fodor Tibor, fogorvos. Testvérével, Fodor Ilona festőművésszel élt együtt, nem nősült meg. – Hazánk egyik legkiválóbb bogárgyűjtője. Mivel bogarászati publikációi nincsenek, és méltatást sem írtak róla zoológus kortársai, személye máig alig ismert az entomológusok körében.

1937 és 1970 között a budapesti Széher utcai Szent Ferenc kórházban dolgozott sebészként, ahol számos bravúrosnak számító műtétet hajtott végre. A Magyar Rovartani Társaság alapító tagja (1911), választmányi tagja, (1958–1972), hosszú ideig pénztárosa. A társaságban végzett 50 éves munkája és szakmai tevékenységének elismeréseképpen 1961-ben megkapta a Frivaldszky-emlékplakett ezüst fokozatát. Vagyonát részben a római-katolikus egyházra, részben az államra hagyta. Sírja a gödöllői Máriabesnyőn van, ahol a vasútállomás közelében utcát is neveztek el róla.

Fodor Jenő 1955-ben a Zempléni-hegységben, múzeumi gyűjtőtársaival (középen, kalappal)

 

Szinte minden szabad idejét a gyűjtésnek szentelte, kedvenc módszere a rostálás volt, amellyel főként a talaj felszínén élő apróságokra tett szert. Hazánkban a legtöbb alkalommal Máriabesnyőn és környékén (Gödöllőn, Pécelen, Isaszegen) gyűjtött, de számos, általa gyűjtött bogár származik az ország más vidékeiről is, mint pl. a Budai-hegység (Kamara-erdő, Mátyás-hegy, Sas-hegy), a Pilis, Érd, Szigetszentmiklós, Simontornya, a Mátra, a Bükk, a Zempléni-hegység, a debreceni Nagy-erdő, Makó környéke.

A Kárpát-medencében mai határainkon kívül Ukrajnában (a Máramarosi-havasokban), Romániában (főként a Bánságban valamint a Keleti- és a Déli-Kárpátokban), a Balkánon pedig leginkább Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró, Bulgária területén és Görögországban gyűjtött. A Déli-Kárpátokban sokszor felkereste Brassó környékén a Csiga-hegyet, a Pogány- és a Keresztény-havast, a Czenk alját, a Bánságban Herkulesfürdő, Mehádia és Csernahévíz térségét, a Domogledet, míg Bulgáriában kedvenc helye volt a Rila hegység, de gyűjtött a Vihrenen és a Rodope hegységben is. Bosznia-Hercegovinában szinte mindig felkereste a Szarajevó közelében felvő Lukavicát valamint Pazaricot, Macedóniában a Sar planinát és Ohridot, Montenegróban a Durmitor hegységet, de a sort hosszan lehetne még folytatni. A felsorolt helyeken kívül járt még Albániában és Szibériában is.

Néhány százezerre tehető az általa gyűjtött bogárpéldányok száma, melyek zöme halála után a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárába került. Fodor Jenő bogáranyaga a külföldi kutatók körében is nagy megbecsülésnek örvend, főként azért, mert igen sok nehezen gyűjthető és ritka faj példánya akad benne. Fodor Jenő nevét a bogarászat elismert hazai és külföldi szakemberei több bogár tudományos elnevezésében is megörökítették, ilyen többek között a Dapsa fodori Csiki, 1907, az Anommatus fodori Kaszab, 1947 és a Pedinus fodori Csiki, 1907.

Szél Győző

Az alig 1 mm hosszú, vak és röpképtelen Anommatus fodori nevű humuszbogarat (Bothrideridae) Fodor Jenő Bosznia-Hercegovinában gyűjtötte, majd a tudomány számára Kaszab Zoltán írta le 1947-ben (Pál János festménye)

 

 

Forrás

Bodó S. & Viga Gy. (szerk.) 2002: Magyar múzeumi arcképcsarnok. – Pulszky Társaság – Tarsoly Kiadó, Budapest, 984 pp.