Diener Hugó (1865–1934)

Diener Hugó (1865–1934) életéről, foglalkozásáról semmit sem tudunk, az ismert rovartani munkákban és megemlékezésekben neve úgyszólván egyáltalán nem szerepel. A Magyar Rovartani Társaságnak 1911-től volt tagja.

Ezen a Horváth Géza hagyatékában talált, 1911-ben készült kis méretű fotón Diener Hugó, valamint Bokor Imre és Bokor Elemér látható Esztergomban a Szent Anna utcában

 

Diener Hugó mintaszerűen preparált és cédulázott bogáranyagának zöme halála után egy évvel, 1935-ben került a Természettudományi Múzeumba. (Diener korábban, 1912-ben egy kisebb, Ceylonból származó bogáranyagot ajándékozott a múzeumnak.) A mintegy 23 ezer példányból álló gyűjtemény Budapestről és tágabb környékéről származik. Igen sok apró termetű és ritka faj található benne, melyek közül több olyan is akad, melyet mások egyáltalán nem gyűjtöttek.

2007-ben előkerült Diener Hugó német nyelven írt, kézírásos gyűjtőnaplója, amelyben elsősorban az általa négy évtizeden át Budapesten és környékén fogott bogarakat sorolja fel. A „Beitrag zur Käferfauna von Budapest und Umgebung. Verzeichnis der von mir innerhalb vier Decenien (1892-1932) bei Budapest gesammelten Käferarten” című 483 oldalas munka 3931 faj és 712 változat nevét adja meg hosszabb-rövidebb megjegyzésekkel kiegészítve. Diener Hugó tiszteletére a következő bogártaxonokat nevezték el: Duvalius dieneri Csiki, 1910; Lymnastis dieneri Székessy, 1938; Carabus rothi dieneri Merkl, 1900; Dienerella Reitter, 1911.

Diener Hugó 40 éves korában (forrás: Székessy 1935)

 

Székessy (1935) az alábbiakat írta Diener Hugó nekrológjában.

Diener Hugó 1934 október 28-án, Budapesten, 69 éves korában váratlanul elhunyt. 1865-ben Bécsben született. Ott végezte tanulmányait is és ezek során a bécsi műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1888-ban az Első Magyar Szállítási Részvénytársaság igazgatójának hívták meg Budapestre. Ettől kezdve végleg Magyarországon telepedett le, 1919-ben magyar állampolgár is lett.

Már gyermekkora óta szorgalmasan figyelte a bogarak sokféleségét és életmódját. Minthogy a hegyvidéket nagyon szerette, eleinte főleg az Alpok bogárvilágát tanulmányozta. Bátyjával, Diener Károllyal, aki a bécsi egyetem földtani tanára és egykori rektora volt, gyakran járt az Alpokban, ahol sok érdekes bogarat gyűjtött. Később átkutatta az egész volt Osztrák-Magyar Birodalmat, Németországot, Belgiumot, Olaszországot, Szicíliát, Korzikát, a Balkán nagy részét, sőt különböző utazásai Egyiptomba és Kisázsiába, a Kaukázusig vezettek. Idősebb korában már csak Magyarországon gyűjtött és főképen a délmagyarországi barlangokat kutatta át. Az ezekben összegyűjtött barlangi állatok között számos addig ismeretlen, új faj volt s ezeknek tanulmányozása folytán Diener neve bekerült a szakirodalomba. Az utolsó évtizedekben csak Budapest környékén gyűjtött, amelynek bogárvilága különböző elemekből tevődik össze.

Diener Hugó egyéniségét szerénysége jellemezte. Tudásával, gyűjteményeivel sohasem kérkedett, úgyhogy a nagy közönség alig tudott róla. De annál jobban ismerték nevét szakkörökben, nemcsak Csonka- Magyarországon, hanem az egész világon, jóllehet a szakirodalomban sohasem számolt be utazásainak eredményeiről és tapasztalatairól. A szakemberek, főképen az idősebbek köréből sok ismerőse volt, sok jó barátot szerzett. Közöttük Reittert, Ganglbauert és Frivaldszky Jánost kell megemlítenünk, akik ma már szintén nincsenek az élők sorában. Ismerősei benne a kitűnő szakbúvár és a kiváló, jellemes ember emlékét őrzik meg. Diener Hugó élete példaképe a szerény, csendben dolgozó, elsőrangú szakembernek.

Irodalom

Horn W., Kahle I., Friese G. & Gaedike R. 1990: Collectiones entomologicae. Ein Kompendium über den verleib entomologischer Sammlungen der Welt bis 1960. Teil I: A bis K. – Akademie der Landwirtschaftwissenschaften der Deutschen Demokratischen Republik, Berlin, 220 pp.

Székessy V. 1935: Diener Hugó. – A Természet 31(2): 48.