Csiki Ernő (1875–1954)

Csiki Ernő, 1898-ig Ernst Dietl (1875. október 22., Zsilvajdejvulkán [Vulcan, Románia] – 1954. július 7., Budapest): állatorvos, múzeumigazgató. – Diplomáját az Állatorvosi Főiskolán szerezte meg (1897), a biológiai tudományok doktora (1953). – 1897-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum Állattári Osztályához asszisztensnek, és rábízták a bogárgyűjtemény és az állattári könyvtár kezelését, valamint a tárvezető mellett a titkári teendők elvégzését is. Múzeumi segédőr (1901–1908), múzeumőr (1908–1914), igazgatóőr (1914–1919), az Állattár adminisztratív vezetője (1919–1923), végül nyugdíjazásáig (1933) a Magyar Nemzeti Múzeum osztályigazgatója. Nyugdíjazása után évekre visszavonult, de a II. világháború után külső munkatársként haláláig részt vett az Állattár munkájában.

Csiki Ernő fiatal korában

 

Csiki Ernőnek elődeitől, a Frivaldszky Imrétől és Frivaldszky Jánostól eltérően már nem kellett más gyűjteményt kezelnie, így idejét szinte kizárólagosan a bogarak kutatásának szentelhette. Tevékenysége nyomán a gyűjtemény példányszáma 1897 és 1933 között 120 000-ről jóval egymillió fölé emelkedett. E hatalmas gyarapodást részben saját gyűjtő és szervező tevékenysége tette lehetővé, másrészt az a körülmény, hogy az Állattár akkoriban viszonylag bőkezű anyagi támogatást élvezett, így mód nyílt a nagyobb és értékesebb gyűjtemények megvásárlására és egzotikus gyűjtőutak finanszírozására. A Csiki Ernő által megvásárolt gyűjtemények sorában a legértékesebb kétségtelenül Edmund Reitter, osztrák koleopterológus európai és ázsiai bogarakból álló gyűjteménye, mely mintegy 200 000 példányt, és több mint 5000 típust tartalmaz. A Reitter-típusok értékét bizonyítja, hogy a külföldi megkeresések többsége ma is éppen e típusok kölcsönkérését célozza.

Csiki Ernő múzeumi szolgálata idejében kerültek az Állattár gyűjteményébe többek között Bíró Lajos Új-Guineában valamint Kittenberger Kálmán Kelet-Afrikában gyűjtött bogarai is. A jelentős extenzív fejlesztésen túlmenően Csiki Ernő elkezdte a gyűjtemény bogárcsaládonkénti rendezését és felállítását.

Csiki Ernő maga is kiváló gyűjtő volt, aki múzeumi tevékenysége alatt több mint 50 000 bogárpéldánnyal gazdagította az állattári gyűjteményt. Nem szerepel ebben az a mintegy 10 ezer darabos magángyűjtemény, melyet 1897-ben ajándékozott a Múzeumnak. Csiki Ernő kutatásaiban a legnagyobb figyelmet az Erdélyi-havasoknak és a Mezőségnek szentelte. Alig van Erdélynek nevezetesebb pontja, ahol meg ne fordult volna gyűjtés céljából, s 1899 és 1916 között szinte minden évben gyűjtött Erdély különböző hegységeiben. Különösen értékes a Radnai-havasokon és Balánbánya környékén gyűjtött anyaga. Erdélyen kívül az Alföldön, a Dunántúlon, a Bánságban, a Felvidéken és a szlavóniai Fruska Gorában gyűjtött, ez utóbbi helyen előtte még nem járt magyar kutató. Sok bogárpéldánya származik Budapestről, rózsadombi lakhelye közeléből, illetve a főváros környékéről. Külföldi útjai közül legjelentősebb a Zichy Jenő gróf által vezetett harmadik kelet-ázsiai expedícióban való részvétele (1898), amikor Dél-Oroszországon, Szibérián, Mongólián és Kínán utazott át. Csiki Ernő, habár nem kedvező időszakban gyűjtött, mégis igen értékes gyűjteménnyel tért haza. Ezen kívül megemlítendő a dalmáciai gyűjtőútja (1906), valamint albániai gyűjtései (1916–1918), amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Bizottsága felkérésére folytatott.

Csiki Ernő máig az egyik legtermékenyebb hazai zoológusunknak számít. Rendkívül szerteágazó munkásságának középpontjában a bogarak állnak, bár cikkeiben foglalkozott más állatcsoportokkal is, így ászkarákokkal (1926), százlábúakkal (1897), egyenesszárnyúakkal (1905 és 1922), levéldarazsakkal (1922) és más hártyásszárnyúakkal (1923), lepkékkel (189), csigákkal (1903 és 1906), sőt egy dél-afrikai kígyógenusznak (Mehelya) is szerzője (1903). Igen sok, mintegy 400 állatfajt írt le a tudomány számára, ezek túlnyomó többsége bogár. A bogarak taxonómiáján kívül elterjedésükkel, életmódjukkal és gyűjtésükkel is foglalkozott.

Csiki Ernő szinte valamennyi bogárcsoportot behatóan tanulmányozta, legközelebb mégis a futóbogarak álltak hozzá. Ennek bizonyítéka többek között az a 798 oldalas német nyelvű monográfia (Die Käferfauna des Karpaten-Beckens (1946), melyet a Magyar Tudományos Akadémia 1948-ban Kitaibel-díjjal tüntetett ki. A szerző e munkája a Kárpát-medence futóbogarainak mindmáig legalaposabb ismertetését tartalmazza, és külföldön is keresett alapmű. A magyar nyelvű, valamivel rövidebb “első változat” (A Kárpát-medence bogárfaunája) 1905 és 1908 között jelent meg füzetekben. Szintén monografikus (és úttörő) jellegűek a szerzőnek a Rovartani Lapok hasábjain megjelent feldolgozásai, melyekben a kárpát-medencei cincéreket (1903–1905), díszbogarakat (1909–1915), szúbogarakat (1906–1910) tárgyalja. A Rovartani Lapok-ban közölt összesen 233 közleményéből több mint 30 cikke (1900–1918) foglalkozik elhunyt pályatársai tevékenységének ismertetésével. Könyvrészletként jelent meg a Zichy Jenő harmadik kelet-ázsiai expedícióján gyűjtött állatok bemutatása (1902), míg önálló munkaként láttak napvilágot az albán gyűjtőút bogarászati eredményei is (1922–1923 és 1940). Az Aquila ornitológiai lapban publikálta Csiki Ernő “Biztos adatok madaraink táplálkozásához” című cikksorozatát (1904–1919), amelyben gyomortartalom-vizsgálatainak eredményeit foglalta össze. A Berlinben, később Hágában kiadott Junk-Schenkling féle Coleopterorum Catalogus-nak mintegy harmadát kitevő részét, (4748 oldal) írta meg (1910–1940). Ez a 31 kötetes munka az egész földkerekségről addig ismertté vált bogarak rendszeres jegyzéke a rájuk vonatkozó irodalom felsorolásával. A bogártaxonok leírási évét, szinonímákat tartalmazó katalógus a kül- és belföldi koleopterológusok számára máig nélkülözhetetlen forrásmunkaként szolgál.

Csiki Ernő 451 nyomtatásban megjelent német, magyar és latin nyelven írott munkái összesen kb. 9000 oldalt tesznek ki, melyek részben önálló könyvként vagy könyvrészletként, részben pedig – zömében hazai – folyóiratokban jelentek meg. A Rovartani Lapok-on kívül sokat publikált a Természetrajzi Füzetek, az Annales historico-naturalis Musei nationalis hungarici lapjain (fajleírásainak jó részét e két utóbbi folyóiratban tette közzé). Csiki Ernő elsődleges feladatának tekintette a Kárpát-medencéből származó múzeumi bogáranyag gondozását, ennek részeként pedig folyamatosan kiírta a bogarak gyűjtési adatait. A gyakorlatilag minden bogárcsaládra kiterjedő több ezer oldalas feldolgozás éppúgy kéziratban maradt, mint a Budapest és környékének bogárfaunáját tárgyaló szintén terjedelmes munka. Népszerűsítő tevékenysége főként a Rovartani Lapok-ban írt cikkeiben, illetve a “Magyar Brehm” ízeltlábúakkal foglalkozó két kötetének szerkesztésében és a bogarakról szóló rész megírásában öltött testet (1929).

Csiki Ernő szerkesztőként működött közre a következő szakfolyóiratok kiadásában: Rovartani Lapok (társszerkesztőként (1897–1907, majd egyedül 1908–1926), Az Állatvilág (1908–1910), Archivum Zoologicum (Madarász Gyulával, 1909–1910), .A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének Munkálatai (társszerkesztőként, 33: Bártfa; 35: Miskolc, 36: Veszprém), A Magyar Tudományos Akadémia Balkán-kutatásainak tudományos eredményei, 1 (1922–1923) és 3 (1940), Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, 24 (1926), Archivum Balatonicum (Hankó Bélával, 1926–27).

Muzeológus, tudományos, szerkesztő és népszerűsítő tevékenysége mellett Csiki Ernő igen aktív szervező és vezető is volt, aki a 20. század első felében a magyar zoológia szinte minden megmozdulásából kivette a részét. A Nemzeti Múzeum épületében szűkös körülmények között tengődő állattári gyűjtemények az ő kezdeményező is irányító tevékenysége nyomán nyertek méltó elhelyezést a VIII. kerületi Baross utca 13. sz. alatt 1929-ben. Részt vállalt a révfülöpi Biológiai Állomás (1925), majd annak utódja, a tihanyi Biológiai Kutató Intézet megszervezésében (1926). Főtitkárként szervezte és irányította 1927-ben a X. Nemzetközi Zoológiai Kongresszus munkáját. A Magyar Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának jegyzője (1907–1916), alelnöke (1920–1929) majd elnöke (1929–1932). Az 1911-ben létrejött Magyar Rovartani Társaság egyik alapító tagja, elnöke (1911–1918), tiszteletbeli tagja (1950–1954). Haláláig vezéregyénisége volt a hazai hivatásos és amatőr rovarászoknak.

Csiki Ernő idős korában

Csiki Ernő a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező tag 1925, tanácskozó tag 1949). 1953-ban a Magyar Népköztársaság érdemeinek elismeréséül a biológiai tudományok doktorává nyilvánította. A madarászatban és a természetvédelemben elért eredményeit a Magyar Ornithológiai Szövetség dísztagja cím és a Herman Ottó emlékérem odaítélésével honorálták (1930), a Balkánon végzett kutatásait pedig a bolgár királyi polgári érdemrend tiszti keresztjének adományozásával ismerték el. Pályatársai közel 70 fajt, illetve genuszt neveztek el Csiki Ernőről, melyek többsége bogár, de akad köztük csiga, egyenesszárnyú, poloska, sőt három növény is. A Budapest II. kerületében található Bogár utca elnevezése szintén tiszteletadás a hazai rovartan e kiemelkedő tudósa előtt.

Írta: Merkl Ottó

 

Főbb művei

Csiki E. 1902: Bogarak, Coleopteren. – In: Horváth G. (szerk.): Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazásának állattani eredményei II. Hornyánszky V., Budapest & Hiersemann K. W., Leipzig, pp. 75–120.

Csiki E. 1905–1908: Magyarország bogárfaunája I. Vezérfonal a magyar szent korona országainak területén előforduló bogarak megismerésére. Általános rész. Adephaga: 1. Caraboidea. – Csiki Ernő, Budapest, 546 pp.

Csiki E. 1906: Adatok a magyarországi Morphocarabusok ismeretéhez. – Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici 4: 244–262.

Csiki E. 1909–1915: Magyarország Buprestidái, I–VI. – Rovartani Lapok 16, 1909 (I.): 161–184; 17, 1910, (II.): 17–22; 18, 1911 (III.): 162–171; 19, 1912 (IV.): 135–137; 20, 1913 (V.): 156–159; 22, 1915 (VI.): 88–107).

Csiki E. 1925: Útmutató a rovarok, pókok és százlábúak gyűjtésére, konzerválására és rovargyűjtemények berendezésére. Kirándulók zsebkönyve 2., Állattani rész, 2. füzet. – Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 67 pp.

Csiki E. 1927–1933: Familia Carabidae. – In: Junk W. & Schenkling S. (szerk.): Coleopterorum Catalogus, Berlin, Pars. 91, 92, 97, 98, 104, 112, 115, 121, 124, 126, 127, pp. 1–648, 1–1933.

Csiki E. 1929: Bogarak (Coleoptera). – In: Brehm A.: Az állatok világa 16. Gutenberg Könyvkiadóvállalat, Budapest, pp. 84–203.

Csiki E. 1940: Csiki Ernő állattani kutatásai Albániában: Előszó. Bogarak – Coleopteren. Félszárnyú rovarok – Hemipteren. – In: A Magyar Tudományos Akadémia Balkán-Kutatásainak Tudományos Eredményei 1(2): XVI–XVII. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, pp. 208–315.

Csiki E. 1942: A balánbányai hegység bogárfunája. – Matematikai és Természettudományi Értesítő 56: 706–735.

Csiki E. 1946: Die Käferfauna des Karpaten-Beckens. – In: Tasnádi-Kubacska A. (ed.): Naturwissenschaftliche Monographien, IV. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 792 pp.

Csiki E. 1953: Über neue und bekannte Coleopteren aus Ungarn und den angrenzenden Ländern. – Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici (S. N.) 2: 115–135.

 

Irodalom

Derksen W. & Scheiding U. 1963: Index Litteraturae Entomologicae. Serie II. Die Welt-Literatur über die gesamte Entomologie von 1864 bis 1900. – Deutsche Akademie der Landwirtschaftwissenschaften. Berlin, 551 pp.

Dudich E. 1942: A tisztikar életrajzi adatai. – Állattani Közlemények 39: 28–29.

Huszty S. 1975: A magyar rovartani szaksajtó bibliográfiája 1883–1973. I. rész. A–J. – Frivaldszkya 2: 122–132.

Sachtleben H. 1955: Gestorben Dr. Ernő Csiki. – Beiträge zur Entomologie 5: 454.

Székessy V. 1954: Dr. Csiki Ernő (1875–1954). (Zur Erinnerung an Dr. E. Csiki.) – Folia entomologica hungarica 7: 1-20.

Székessy V. 1955: Csiki Ernő emlékezete. – Állattani Közlemények 45 (1–2): 7–10.

 

Forrás

Bodó S. & Viga Gy. (szerk.) 2002: Magyar múzeumi arcképcsarnok. – Pulszky Társaság – Tarsoly Kiadó, Budapest, 984 pp.