Legyezőszárnyúak (Strepsiptera)

Fajszám a Földön: 600

Fajszám Magyarországon: 40

Méret: testhosszuk 0,5–26 mm.

Valamennyi fajuk más rovarok (méhek, darazsak, legyek, kabócák, egyenesszárnyúak, fogólábúak, csótányok, pikkelykék) élősködője. Lárvaként gazdájuk belsejében élnek. Lárváik még az anya testében kikelnek a petékből, belülről elfogyasztják a nőstényt, majd az első stádiumú lárvák (melyeknek szemük és lábuk van) megkeresik a gazdaállatot. Ott átalakulnak lassú mozgású, lábatlan lárvákká, mely a gazda szöveteiből kialakuló zsákban fejlődik tovább. Vedléseik során a régi lárvabőrt megtartják maguk körül. A hímek az imágó stádium előtt bebábozódnak, a nőstények azonban bábozódás nélkül lesznek ivarérettek. A fertőzött (“sztilopizált”) gazdarovar általában túléli, ha legyezőszárnyúak fejlődnek benne, de nem képes szaporodni.

Az imágók nem táplálkoznak. A nagyon rövid életű hímek távoznak a gazda testéből. Apró legyekre hasonlítanak: végtagjaik, szemük, szárnyuk és ivarszerveik vannak, szájszerveik és emésztőrendszerük azonban csökevényes. Hátulsó szárnyuk nagy, hártyás, de erezete visszafejlődött; elülső szárnyuk csökevényes. A nőstényeknek (egy család kivételével) nincs szemük, lábuk, szárnyuk és emésztőrendszerük, a gazda testét soha nem hagyják el, csak a testük elülső végét dugják ki onnan. A hím ott termékenyíti meg őket.

 

Stylops melittae (forrás: Picssr.com)

 

“Sztilopizált” darázs (forrás: WaspWeb)