Növénytetvek (Sternorrhyncha)

Fajszám a Földön: 16 ezer

Fajszám Magyarországon: kb. 1500

Méret: testhosszuk 0,8–7 mm (egyes pajzstetvek 40 mm-ig)

Szúró-szívó szájszervük (szipókájuk) erősen hátratolódott, közvetlenül az elülső csípők előtt, között vagy mögött ered. Fejük részben hártyás. Két pár szárnyuk – ha van egyáltalán – mindig egyformán hártyás.  Testfelszínükön védekezésképpen viaszos port, fonalakat, lemezeket vagy kemény viaszpajzsot választhatnak ki. Szaporodásuk sok esetben igen bonyolult: szerepelhet benne kétivaros szaporodás és szűznemzés, peterakás és elevenszülés, szárnyas és szárnyatlan alakok váltakozása, illetve a tápnövények váltása a különböző nemzedékek során. Némely esetben a lárvastádiumok között nem mozgó és nem táplálkozó alakok is vannak, melyek az Endopterygota rovarok bábstádiumára emlékeztetnek.

Az ide tartozó rovarokat – legalábbis gyakorlati szempontból – négy csoportra osztjuk: ezek a levélbolhák, a liszteskék, a levéltetvek és a pajzstetvek.

Valamennyien növényi nedveket szívogatnak, leginkább az edénynyalábokban futó, magas cukortartalmú folyadékot. A túlzott mennyiségű cukrot cseppekben kiürítik; ez a mézharmat, mely számos más rovarfajnak táplálékául szolgál, elsősorban hangyáknak, melyek a folyadékért cserébe néha védik és gondozzák is a növénytetvek egyes fajait. Jelentős mezőgazdasági kártevők vannak közöttük, melyek nem csupán a nedvszívással, hanem kórokozók terjesztésével is károsítanak.

 

Pajzstetű (Coccus hesperidum) (forrás: Invertebrados Insectariumvirtual)

 

Levéltetű (Aphis spiraecola) (forrás: List of Fact Sheets)