Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)

Fajszám a Földön: 156 ezer

Fajszám Magyarországon: 10 ezer

Méret: testhosszuk 0,14–65 mm; szárnyfesztávolságuk 1–110 mm.

Két pár szárnyuk (ha nem hiányzik) hártyás, viszonylag ritkásan erezett; repülés közben az elülső és hátulsó szárnyak összekapcsolódnak. Szájszerveik rágó vagy nyaló típusúak. A fajok nagyobb részénél az első potrohszelvény szorosan az utótorhoz tapad, illetve az első és a második potrohszelvényt keskeny nyél („darázsderék”) köti össze. Csápjuk hosszú, fonalas, sok ízből áll. A tojócső a peterakás eszköze, de a fajok egy kisebb részében hegyes fullánkká alakult, mely méregmiriggyel áll összeköttetésben. A növényevő fajok lárvái hernyószerűek, valódi és állábaik vannak; az élősködő és a szülői gondoskodásra szoruló fajok lárvái lábatlanok. Bábjuk szabad báb.

A hártyásszárnyúak kisebb része lárvakorában növényevő. Mások a szülők által felhalmozott táplálékkészletet (megbénított pókokat, rovarokat, virágport, mézet) fogyasztják. Nagyon sok faj azonban más ízeltlábúak külső vagy belső élősködője (parazitoidja). A hártyásszárnyúak több csoportjánál is (hangyák, méhek, redősszárnyú darazsak) megtalálható a munkamegosztáson alapuló társas (euszociális) életmód: egy-egy nőstény (az anya vagy királynő) meddő nőstény utódai (a dolgozók) más-más feladatot ellátva nem a saját utódaikat nevelik fel, hanem a testvéreiket.

A növényevő fajok között kártevők is akadnak; az élősködő fajok kordában tartják más rovarok állományait. A virágos növények megporzásában a hártyásszárnyúak szerepe minden más rovarénál fontosabb.

 

Szitásdarázs (Lestica clypeata) (forrás: Rahmé Nikola, Flickr)

 

Fullánkos vöröshangya (Myrmica rubra) (forrás: Rahmé Nikola, Flickr)

 

Fémdarázs (Chrysis chrysoprasina) (forrás: Rahmé Nikola, Flickr)

 

Földi poszméh (Bombus terrestris) (fotó: Bodor János)
Ez a faj volt 2014-ben az Év rovara