Cikk, Hírek

Terra Insecta – Rovarokról karácsony táján

 

Időszámításunk előtt – vagyis 2020 elején, amikor a SARS-CoV-2 nevű fenevad még nem kezdte el ámokfutását – a HVG Könyvek megkínált egy kis fordítani valóval. A Terra Insecta című könyv angol kiadása volt; szerzője Anne Sverdrup-Thygeson norvég entomológus. Rovarok kedvéért elég messzire elmegyek, ha kell, és családi okokból Norvégia amúgy is az életembe férkőzött –  belelapoztam hát.

Írta: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum)

 

 

A végeredményt mondom: a könyv ősszel megjelent.

Élvezet volt a fordítás. A könyv stílusa pont olyan, amilyennek egy tudományos-ismeretterjesztő műnek lennie kell: szakmailag hiteles, de híján van minden tudóskodó-fontoskodó magasröptűségnek és fölösleges modorosságnak. Ha valaki a rovarászatban  majdnem analfabéta, az is mindent megért belőle; ha valami magyarázatra szorul, akkor a magyarázat pár szó vagy fél sor, de éppen annyi, amennyi kell. Aki élete nagy részét rovartannal tölti, annak sok sztori ismerős, de ezek olyan frappánsan tálaltatnak, hogy a feketeöves entomológus is újként csodálkozik rájuk.

A megjelent könyv a skandináv minimalizmus iskolapéldája: szövege annyira lényegre törő, hogy jószerével egyetlen szót sem lehetne kihagyni belőle, és néhány stilizált rovarrajzon kívül nincs benne semmilyen ábra. Ne várjuk tőle tehát azt, amit a bombasztikus, csiricsáré, de akár igen magas színvonalú képanyaggal ellátott állatos témájú könyvektől, ahol néha az az érzésünk, hogy a szöveg a képekkel nem fedett részek kitöltésére való. E kis puhafedelű könyv igazi közege a hygge: kell hozzá az összes közhely, vagyis rövid, borongós nappalok, felül gyapjúpulóver, alul gyapjúzokni, doromboló macska, jó melegre (18 fokosra) felfűtött szoba, gyertya, forró habos kakaó, frissen sült fahéjas csiga, és már el is veszhetünk a rovarász kolléganő könnyed, ám roppant tanulságos írásában. De hát persze, hogy a vonaton is olvasható, és elviselhetőbbé teheti a lábadozást a koronavírussal való birkózás után.

Ha valakinek még nem támadt kedve boltba futni a könyvért, itt van pár idézet belőle. A szemezgetés teljesen szubjektív.

 

Csingiling

A törpe méretű darazsak egy másik fajának neve még beszédesebb: a Tinkerbella nana genuszneve a Pán Péterben szereplő tündért, Tinker Bellt (Csingiling) idézi, a „nana” faji jelző pedig szójáték: a „nanos” görögül törpét jelent, de a Pán Péterben szereplő kutya neve is Nana. E darázs olyan kicsi, hogy nyugodtan leszállhatna egy emberi hajszálra.

Tinkerbella nana (forrás: SUNY College of Environmental Science and Forestry)

 

Transzformer

A második csoport tagjai teljes átalakuláson (metamorfózison) mennek keresztül – szinte mágikus módon változnak át gyerekből felnőtté. Az emberi világban meséket és fantasztikus történeteket kell felidézzünk az efféle alakváltozásokról – ilyen például a csók hatására herceggé változó béka, vagy J. K. Rowling Minerva McGonagall professzora, aki macskává alakul át. A rovaroknál azonban nem csók vagy varázslat okozza a változást. A metamorfózist hormonok irányítják, ezeknek köszönhetően alakul át a gyermek felnőtté.

 

Még ilyet!

Charles Darwin a naplójában megjegyezte, hogy Chilében egy német tudóst még az 1830-as években is eretnekséggel vádoltak azért, mert hernyókból nem átallott lepkéket nevelni.

 

Beszélgetés szagokkal

A rovarok sokféleképpen kommunikálnak szagok segítségével. A szagmolekulákkal különféle üzeneteket közvetíthetnek, ami lehet személyes hirdetés („Magányos hölgy keresi jóképű férfi társaságát kellemes időtöltés céljából”) vagy hangyavendéglő reklámja is („Kövesse ezt a szagösvényt a konyhapulton lévő ízletes lekvárcseppig”).

 

A ravasz remete

Az ilyen rovarillatok többségéről mi tudomást sem veszünk, hiszen egyszerűen nem is érezzük őket. De ha nyár közepi napokon ősöreg fák környékén sétálunk, óriási szerencsével kellemes barackillat ütheti meg az orrunkat – Európa egyik legnagyobb és legritkább bogara, a remetebogár hímjének szaga, mely így csábítja barátnőjét a közeli fára. Az anyag, melyet használ, a semennyire sem romantikus gamma-dekalakton nevet viseli, amit mi laboratóriumban állítunk elő kozmetikai célból, illetve élelmiszereket és italokat ízesítünk vele.

Remetebogár (Osmoderma barnabita) (forrás: Meloidae.com)

 

Orrfacsaró sommelier

A Föld legnagyobb virága, a raflézia (Rafflesia) genusz fajainak egyike Délkelet-Ázsiában él, és döglegyek porozzák be. „Ebben az illatban a nyári nap tüze ölelkezik a hűvös esti szellővel, leheletnyi ámbrával és érzéki vaníliával” (hogy a parfümipar nyelvén fogalmazzunk) – na, ez így nem fog menni. Egyáltalán nem! Ha azt akarjuk, hogy döglegyek látogassanak minket, akkor az ő nyelvükön kell kiáltoznunk.

 

Perverz hegedűs

De hogyan szerenádozzon szíve hölgyének az, aki akkora csak, mint egy durvára őrölt borsszem? Nos, a törpe-búvárpoloska önmagán játszik: a potroha a húr és a hímvesszője a vonó. […] Végül is lehet, hogy nem a törpe-búvárpoloska a világ leghangosabb rovara. De azt a bizarr teljesítményt, hogy a saját hímvesszőjével hegedül – nos, azt nem lehet elvitatni tőle.

Törpe-búvárpoloska (Micronecta scholtzi) (forrás: Microcosmos)

 

Ízlelés talppal

Képzeljük el, hogy nyáron mezítláb sétálunk az erdőben, és érezzük az áfonya ízét, amikor rálépünk! A házi légy pont ezt teszi – ízlel a lábfejével. És a legyek hiperérzékenyek: százszor jobban érzik a cukor ízét a lábukkal, mint mi a nyelvünkkel.

 

Vadászbajnok

Az oroszlánok nagyon látványosan vadásznak falkában, de az igazság az, hogy csak az esetek negyedében sikerül elkapniuk a zsákmányt. Még a fehér cápa is, a maga félelmetes, 300 fogú vigyorával, kudarcot vall a támadásai felében. A szitakötő messze túltesz rajtuk: a halálosztó vadász próbálkozásainak 95%-a sikeres.

 

Káma Szútra botsáskáéknál

De ez semmi az indiai botsáskákhoz képest, amelyek őrület, de 79 napon át maradnak összekapcsolódva a tantrikus szexnek ebben az extrém sportra emlékeztető verziójában.

 

Scaptia beyonceae

Két oka van annak, hogy a Beyoncé-bögöly ezt a nevet kapta. Egyfelől 1981-ben, az énekesnő születési évében gyűjtötték be, bár csak sokkal később adtak nevet neki. Másfelől – és ez a fontosabb – nagyon szép a hátsó fele. Az aranyszínű szőrök elrendezése a farán a névadó kutatókat a művésznő hátsójára emlékeztette, amikor szoros, csillogó, dívás öltözetben jelenik meg. (Mohón várom azt a napot, amikor többen leszünk mi, női entomológusok, és elkezdhetünk rovarokat elnevezni a széles, férfias vállukról vagy a kockahasukról…)

 

Scaptia és Beyoncé (forrás: Fashion & Art)

 

Rémséges parazitoidok

Az 1800-as évek természettudósai és teológusai a hajukat tépték, amikor erre rájöttek – sehogy sem illett abba az elképzelésbe, hogy a világot egy jó és szerető Isten teremtette. Darwin is ezzel küzdött, amikor 1860-ban ezt írta amerikai kollégájának, Asa Graynek: „Képtelen vagyok meggyőzni magamat arról, hogy a jóindulatú és mindenható Isten szándékosan teremtette volna a fürkészdarazsakat azzal a kifejezett szándékkal, hogy hernyók eleven testében táplálkozzanak.”

 

Swarmageddon

Képzeljenek el egy hadseregnyi vörös szemű rovart, amint lassan és némán másznak elő a földből. Hüvelykujj nagyságúak, és annyian vannak, mint egy világ végéről szóló, rossz horrorfilmben. Ilyen egyedsűrűség 3 millió rovart jelent egy futballpályányi területen! Ez azonban nem egy sci-fi, és nem is a végítélet napjának próféciája, hanem a swarmageddon – ahogy az észak-amerikai tizenhétéves kabócák ciklikus felbukkanását nevezik egyesek.

 

17 év a föld alatt

Mivel a két tömegrajzás között ennyire hosszú idő telik el, nincs az a ragadozó, amely alkalmazkodni tudna hozzá. Az pedig korántsem véletlen, hogy a 13 és a 17 is prímszám (olyan szám, amely csak magával és eggyel osztható): egy rövidebb életciklusú ragadozó soha nem lesz szinkronban a kabócák tömeges megjelenésével. Elég hatásos matematikai trükk ez egy olyan rovartól, melynek annyi az aritmetikai tehetsége, mint egy lapostányérnak.

Tizenhétéves kabóca (Magicicada septendecim) (forrás: Animal Diversity Web)

 

Krokodilkönnyek reggelire

Meglepett biológusok 2013-ban a Costa Rica-i dzsungel egyik folyójánál filmre vették, amint egy szép narancssárga lepke és egy méh egy kajmán könnyeit itta. Kiderült, hogy a só beszerzése hüllők könnyeiből sokkal elterjedtebb, mint gondoltuk, csak éppen ritkán látni ilyesmit.

 

Az oregánó árnyékában

Végül a hernyó felfalja szinte az egész kolóniát. Visszatér a béke a szurokfű gyökerei közé, és a hernyó bebábozódhat. Ha nem nevelték volna fel a megfelelő hangyafészekben, a lepkének esélye sem lenne új nemzedéket létrehozni. Ki gondolta volna, micsoda dráma zajlik a pizzára szórt zöld növények körül?

 

Lóvá tett ganéjtúrók

Ahogy egyes ruhaipari kereskedőláncok előre parfümözik a termékeiket, ez a növény is gondoskodik róla, hogy az „áruinak”, a magvaknak vonzó illatuk – trágyaszaguk – legyen. Nagyon körülhatárolt vevőcsoportot céloz meg ugyanis.

Ceratocaryum argenteum magvaival próbálkozó galacsinhajtó (forrás: YouTube)

 

Őrült méz

Ókori beszámolók szerint i. e. 400 körül katasztrofális hadjáratra került sor, melynek során a mai Törökország területén visszavonuló görög katonák valamilyen vadmézet fogyasztottak. Táboraik ellenség híján is hamarosan csatatérré változtak. Xenophón görög katonai parancsnok és történetíró szerint a katonák részeg módon randalíroztak, mintha elment volna az eszük.

 

Csokoládés parány

A kakaófa és a törpeszúnyog közötti romantikus viszony azonban bonyolult, mert ugyanazon fa másik virágának virágpora haszontalan; a megporzáshoz a szomszéd fáról származó anyag kell. Ha figyelembe vesszük, hogy új rovarbarátunk aligha bír el annyi virágport, amivel egyetlen virágot megporozna, ráadásul rosszul repül, a virágok pedig csak egy-két napig nyílnak, mielőtt lehullanának, képzelhetjük, mennyire nehéz együttélésről van szó.

 

Mire jó a kávé?

A legenda szerint egy etióp kecskepásztor volt ez első, aki felfedezte a kávé élénkítő hatását. Észrevette, hogy ha az általában zsémbes kecskéi megesznek pár vörös kávészemet, játékosan ugrándozni kezdenek – akárcsak ő, miután maga is kipróbálta. Egy napon egy arra járó szerzetes megértette az összefüggést. Örült a kávénak, mert ha ivott belőle, még a leghosszabb szertartások alatt is ébren tudott maradni.

 

Entomarketing

A walesi Grub Kitchen étterem szójátékkal teszi vonzóbbá a rovartáplálékot – például alliteráló ajánlásokkal az étlapon: mealworm macchiato (habos kávé lisztkukaccal), bug burger (bogárburger), cricket cookies (tücsökkeksz).

 

Védelmező vénség

Az öreg, odvas tölgy olyan, akár egy erődítmény. A biodiverzitás erődje. A sokat kibíró fa külső része védelmet nyújt az eső, a nap és az éhes madarak ellen a több száz különböző rovarfajnak, amelyek az üregében élnek. A tekervényes tölgykéreg, mely úgy fest, mint az összefonódó sárkányok és kígyók faragványai a fatemplomokon, parányi zuzmók élőhelye.

Öreg kocsányos tölgy (Quercus robur) (forrás: Louis Dallara Photography)

 

A matuzsálem halála

Öt perc a láncfűrésszel, és az óriás, mely a pestisjárvány idején hajtotta első ágait, majd látta megszületni és elmúlni a reneszánszot és az ipari forradalmat, máris szétforgácsolt törzzsel fekszik a földön. De 700 évbe kerül, mire ugyanilyen méretű új tölggyel pótoljuk. És hol éljenek eközben a rovarok?

 

Tehénből keselyűbe

Az ezredforduló táján Indiában diklofenák-tartalmú gyógyszerekkel kezdték kezelni a beteg teheneket. Az anyag alig 15 év alatt kiirtotta az ország keselyűinek 99%-át, mert a gyógyszer kis mennyiségben megmaradt az elpusztult tehenekben, így átjutott a belőlük táplálkozó keselyűkbe is. A madarak pedig veseelégtelenségben elpusztultak. Bár a lebontó rovarok teljes fordulatszámon pörögtek, képtelenek voltak megbirkózni ekkora mennyiségű döggel.

 

Csillagösvény

A kutatók kreativitása nem ismer határt, ha terepi kísérletekről van szó. Egyesek kis csúcsos sapkát tettek a bogarak fejére, ami eltakarta a napot. Mások nagy tükrökkel manipulálták a Nap vagy a Hold irányát. A legötletesebb kutató pedig az egész kísérletet beköltöztette a johannesburgi planetáriumba, és bebizonyította, hogy a galacsinhajtók a Tejút segítségével tájékozódnak!

 

Fáraóbáb

Lehet, hogy az egyiptomiak a bogaraktól vették a mumifikálás ötletét, hiszen mire is hasonlít a bogarak bábja, ha nem egy múmiára? Van, aki szerint – már ha komolyan gondolja – a piramisok valójában az ürülékkupacok szent utánzatai, melyekben a halott fáraó úgy fekszik, akár egy mumifikálódott báb, várva a metamorfózisra vagy az újjászületésre.

 

Molyok a bundában

Zajt hallottam, mire az erdő felé fordultam. És ott, alig pár méterrel arrébb, lassan, lassan, rám tapadó tekintettel, csatakosra ázva közeledett a legfurcsább állat, melyet valaha láttam. Mindez 30 éve történt, de tisztán emlékszem, hogy arra gondoltam: te jó isten, olyan, mint valami mutáns egy nukleáris katasztrófa után!

 

Szeplőtelen viasz

A katolikus egyház hagyományosan nagy viaszfogyasztó, mivel a miséken gyújtott gyertyáknak méhviaszból kell készülniük: a halvány viasz Jézus testét jelképezi, a középen lévő kanóc pedig a lelkét. A gyertya lángja fényt ad nekünk, közben maga a viasz elég – feláldozza magát, ahogy Jézus is tette az emberiségért. Erre a célra csak a legtisztább viasz használható, és e téren a méhek tűntek a legbecsületesebbnek: mivel senki sem látta őket párosodni, hosszú ideig szüzeknek tartották őket, úgy gondolták, szexuális önmegtartóztatásban élnek.

 

Az erkölcstelen textília

A selyem története úgy hangzik, mint az Ezeregyéjszaka egyik meséje: egzotikus, de kegyetlen, és nehéz elválasztani benne a tényeket a kitalációtól. Két erős asszony játssza benne a főszerepet.

 

Hajótörött botsáskák

A fejlámpákkal és kamerákkal felszerelt sziklamászók álma megvalósult: hihetetlen, de az egész szirt egyetlen bokra közepéből 24 hatalmas fekete botsáska bámult rájuk. Senki sem tudja, hogyan jutottak el a rovarok a Lord Howe-szigetről a Ball-piramisra valamivel az 1920-as kihalásuk előtt.

A Ball-piramis a Csendes-óceánban, 643 kilométerre Sydneytől – a Lord Howe-szigeti botsáska (Dryococelus australis) utolsó vadon élő állományának otthona (forrás: Visit Lord Howe Island)

 

Legyes hozomány

A táncoslegyek bizonyos fajainál a hímek selyembe burkolt, elbűvölő „nászajándékot” adnak át a nőstényeknek. A hímek maguk nem ragadozók – békésen elvannak nektáron –, de mindent megtesznek mohó, fehérjebolond szerelmükért, ezért elkapnak valamilyen rovart (lehetőleg egy másik hímet, mert ez javítja az esélyeiket a nőstényekért folytatott versenyben – vagyis két legyet ütnek egy csapásra).

 

Pókháló, kecskeháló

Az első „pókkecskék” 2002-ben látták meg a napvilágot. A kutatók a géntechnológia segítségével egyszerűen átvitték egy pók „szövőgénjeit” egy kecskébe.

 

Gubacstinta

Ha nem léteznének az apró gubacsdarazsak, egyáltalán nem biztos, hogy olyan sok jó állapotú és olvasható dokumentumunk lenne a középkor és a reneszánsz nagy művészeitől és tudósaitól.

 

Fogd a pénzt, és rágj!

Indiai termeszek több alkalommal is egész vagyonokat rágtak szét. 2008-ban egy indiai üzletember összes spórolt pénzét ledarálták, amit a falusi bankban tartott; 2011-ben pedig több mint 100 ezer font értékű rúpiabankó halmait majszolták el egy bank pincéjében.

 

Hűtés-fűtés termeszesen

Az Eastgate Centre, Harare legnagyobb hivatali és üzleti komplexuma építésekor az építészek lemásolták a termeszek zseniális megoldását. Bár az Eastgate az egyik legnagyobb pláza Zimbabwéban, nincs benne rendszeres légkondicionálás vagy fűtés. Helyette passzív hűtés történik a termeszek elveinek alkalmazásával.

 

Szeszőrültek

Például az a jellegzetesség, hogy a sok alkoholtól a hím muslincák rámenősek és szexőrültek lesznek, ugyanakkor csökken az esélyük a sikeres párzásra. Vagy az, hogy ha a hím muslincák alulmaradnak a nőstényekért folytatott versenyben, alkoholba fojtják a bánatukat: többet isznak, mint vetélytársaik, akiknek sikerült párosodniuk.

 

Rovarmotívumok

Végrehajtottam egy roppantul tudománytalan tesztet: az internetes keresés a „lepke, ékszer” kifejezésekre Norvégiában nagyjából ezer találatot adott. Ha a lepkét kicseréltem húslégyre, egyet sem.

Nyaklánc lepkével (forrás: Nanostyle)

 

Bernáthegyi helyett csótány

Ha tehát az a balszerencse éri önöket, hogy egy összeomlott épületben ragadnak, ne tapossanak el reflexszerűen egy felbukkanó csótányt – lehet, hogy a mentőangyaluk érkezett meg.

 

Megporzás lószőrrel

A robotméhek pontosan ezt csinálják, legalábbis a laboratóriumokban: az apró drónok egy kefével és elektromosan töltött géllel felszerelve virágport gyűjtenek. Kipróbáltak ez ügyben szénszálas keféket, sminkecset (igen, igen!) nejlonszálait és lószőrt is – és bár a lovak nem a megporzóképességeikről ismertek, a lószőr bizonyult a legjobbnak.

 

Kontroll

Ahol az ember új lehetőségeket teremt, ott új fajok bukkannak fel. Például Londonban mélyen, a föld alatt a metró nyirkos alagútjai otthont adnak egy felettébb különös szúnyognak. Ez a gyötrő szúnyog (Culex pipiens) nevű fajhoz tartozik, mely a leggyakoribb városi vérszívó, odalent azonban különleges genetikai változattá alakult. Molestus-nak, vagyis zavarónak nevezik, és immár nem képes szaporodni a nappali fényben élő társaival.

Almalégy (Rhagoletis pomonella) (forrás: Bug Squad)

 

Fajképződés

Az észak-amerikai almalégy (Rhagoletis pomonella) jól elvolt a galagonyán, amíg az almát el nem kezdték termeszteni az Egyesült Államokban. Ma az almalégynek két genetikai változata létezik: az egyik csak a galagonya termését eszi, a másik csak az almáét. Alig pár száz év alatt a faj jó úton halad afelé, hogy kettő legyen belőle. Még az almalégy élősködője is a kettéválás útjára lépett: az egyik faj a galagonyát, a másik az almát fogyasztó légylárva parazitoidja lesz.

 

Egymáshoz bilincselve

Valahol a nagyon messzi múlt ködében közös volt az ősünk a rovarokéval. Bár a rovarok sokkal előbb megjelentek, mint mi – több 100 millió éves előnyük van –, hosszú utat jártunk be együtt jóban-rosszban. Nem kérdés, hogy nem élhetünk nélkülük. Ahogy E. O. Wilson, a Harvard Egyetem tanára írja: „Az igazság az, hogy nekünk szükségünk van a gerinctelenekre, de mi nem kellünk nekik. Ha az emberiség holnap eltűnne, a világ kis változással menne tovább. […] De ha a gerinctelenek eltűnnének, kétlem, hogy az emberi faj pár hónapnál tovább fennmaradna.”

Edward O. Wilson (1929 – ) (forrás: Quo)

 

Apró szépségek

A rovarok furcsa, bonyolult, szórakoztató, bizarr, vicces, elbűvölő és különleges lények, melyek szakadatlanul ámulatba ejtenek minket. Egy kanadai entomológus egyszer azt mondta: „Milyen sok apró csoda van a világban – és milyen ritka az olyan szem, amely látja őket.” Remélem, hogy ez a könyv sokak szemét felnyitotta a rovarok változatos és gyönyörű világára – és különös életükre, melyet velünk élnek közös otthonunkban, a Földön.

Anne Sverdrup-Thygeson: Terra Insecta. Miért csodálatosak és nélkülözhetetlenek a rovarok? (Fordította: Merkl Ottó.) HVG könyvek, Budapest, 271 pp., 2020. ISBN 978-963-304-961-7

2 hozzászólás

  1. Terra Insecta könyvhöz egy gondolat:
    Megnéztem a könyvet a neten, beleolvasható változatot találtam és szomorúan tapasztaltam, hogy nincsenek képek benne. Egy ilyen könyvet képek nélkül?

    1. Kedves Ilona!

      Ennek a könyvnek ez a lényege. Elképesztő mennyiségű olyan kiadvány van a piacon, amelyek elárasztják az olvasót képekkel – annyira elárasztják, hogy már nem is olvassa el, ami le van írva. Tudom, mert olyanokat is fordítottam jó párat.

      Így legalább nem vonják el a képek a figyelmet a szövegtől. Ez egy laza, olvasmányos könyv rovarokról. Nem annyira tudomány, inkább irodalom, vagy legalább esszé. Végül is, többnyire a novelláskötetekben és a regényekben sincsenek képek…

      Üdv,
      Merkl Ottó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.