Hírek

Potyautas Mexikóból

Az ember elmegy egzotikus tájakra nyaralni, ahol vásárol is ezt-azt. Néha azonban többet is kap annál, mint ami megtetszett neki.

Írta és fényképezte: Mezőfi László (Szent István Egyetem, Rovartani Tanszék)

 

Idén (2019) szeptember 18-án este feleségem, Szilvia, érdekes cincérre hívta fel a figyelmemet, mely diósdi otthonunkban, a nappali ablakának függönyén tűnt fel. Nagyon megörültem a bogárnak, mert még sohasem láttam ilyet, így annak rendje és módja szerint azonnal be is gyűjtöttem. Lévén, hogy egy erdősültebb terület mellett lakunk, számtalanszor jönnek be kisebb-nagyobb rovarok és egyéb ízeltlábúak a házba, így most is azt gondoltam, hogy a kérdéses állat biztosan kintről érkezhetett.

 

Szabad óráimban azonnal neki is láttam, hogy kiderítsem, mégis miféle cincér tisztelte meg az otthonunkat. Azonban végigböngészve a hazai forrásokat és a témában releváns weboldalakat szomorúan állapítottam meg, hogy sehol sem találom a bogaramat, de még csak hozzá hasonlót sem. Majdnem egy egész hétvégét töltöttem el azzal, hogy a Közép-Európában előforduló cincérekről irodalmat keressek, de így sem jártam sikerrel.

Mivel elsősorban pókokkal foglalkozom, és a bogarászást inkább csak amatőr szinten, egyfajta hobbiként űzöm, végül arra jutottam, hogy sajnos ide kevés lesz a „bogaras” tudásom – muszáj lesz szakemberhez fordulnom e témában. De a kíváncsiságom csak nem hagyott nyugodni, így egyik este még tettem egy próbát, és most egy elsősorban Észak-Amerika ízeltlábú faunájával foglalkozó oldalt (bugguide.net) kezdtem el böngészni. Legnagyobb meglepetésemre itt találtam az én cincéremhez leginkább hasonlító fajokat, melyek az Eburia genuszba tartoztak. További gyors kereséssel megtudtam, hogy az Eburia-fajok elsősorban a neotropikus régióban fordulnak elő, több él közülük Közép-Amerika szerte, például Mexikóban is.

Ekkor esett le a tantusz. Ugyanis még 2018 decemberében egy last minute utazást megcsípve rövidebb időt töltöttünk Mexikóban, azon belül is a Yucatán-félszigeten. Itt egy utcai árustól egy fából faragott tárgyat vásároltunk, ami azóta is a nappalink falát díszíti. Szilvi pár hónappal ezelőtt említette, hogy szerinte mintha valami percegne a faragványban, azonban én nem hallottam a hangot, így nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget a dolognak. Most leemelve a dísztárgyat a falról egyből meg is találtuk a hátulján a cincér röpnyílását. Megoldódott a rejtély: a cincér lárvája a faragványban utazott haza velünk Mexikóból és a nappalinkban fejezte be posztembrionális fejlődését.

 

 

A régióban előforduló Eburia fajokra rákeresve végül meg is találtam, hogy a kérdéses cincér feltehetően az Eburia porulosa fajhoz tartozhat – ezt a Magyar Természettudományi Múzeum bogarászai meg is erősítették. Ez az eset is rámutat arra, hogy az ember a tudtán kívül milyen könnyen behurcolhat újabb fajokat egy másik ország területére. Különböző faanyagokkal akár inváziós kártevő cincérek is bekerülhetnek újabb területekre, mint például a csillagoscincérek (Anoplophora-fajok), melyek szerencsére idáig elkerülték hazánkat. Az Eburia genuszba tartozó fajok megtelepedésétől azonban itthon nem kell tartani, mivel a klimatikus körülmények nem megfelelőek számukra. A nappalinkban talált bogár is biztos helyre került, a cincér azóta a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményét gazdagítja.

Eburia porulosa Bates, 1892 (fotó: Németh Tamás, MTM)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.